Szigetfejlődés vizsgálata: Maros, Dráva
1. Szigetfejlődés vizsgálata: Maros, Dráva
A vizsgálat célja az, hogy megállapítsuk, milyen hidrológiai „események” vezethetnek a szigetek épüléséhez. A kutatás kezdetén ugyanakkor arra is választ kerestünk, hogy milyen mértékben egyeznek ezek az adatok és a légifotók feldolgozásának eredménye.
A Maros magyarországi, közel 50 km-es szakaszán 23 sziget található, míg a Dráva vízvári, 10 km-es szakaszán ugyancsak 23. (Szigetnek tekintettük azokat a fával borított, a nagyvíz szintje fölé magasodó képződményeket, amelyeket meredek oldalak határolnak.) Ezeknek a szigeteknek mind a száma, mind az összterülete folyamatosan nőtt az utóbbi közel 100 évben (Sipos és Kiss 2004). Ez a viszonylag gyors változás alkalmat ad arra, hogy a szigetek kialakulását és vándorlásuk ütemét dendrológiai módszerekkel kövessük nyomon, hiszen a nyár- és fűzfák a középvíznél magasabbra emelkedő, a szigetekhez kapcsolódó zátonyokat már a képződésüket követő első vegetációs periódusban elfoglalják (Gurnell et al. 2001), ezáltal jól jelzik, hogy mely árvizekhez köthető nagyobb volumenű akkumuláció. A módszer ellenőrzéseként a kapott eredményeket összevetettük egy légifotókból és térképekből álló adatsorral.
A megmintázott szigetek közül a nagyobbat mutatjuk be, mert rajta az egyes épülési periódusokat könnyebben el lehetett különíteni, illetve ennek magja is öregebb.
Megállapítható, hogy a fák kora egyezést mutat a térinformatikai elemzés által megállapított szigetépülési időszakokkal, bár annál sokkal pontosabb eredményt adott. A fűz- és nyárfasarjak, rendszerint az akkumulációt követő, alacsonyabb vízállású években már megjelennek a friss homok- illetve agyagfelszíneken. Tapasztalataink szerint a szigetmagok fennmaradásának és továbbfejlődésének leginkább az kedvez, ha a friss felszínek kialakulását néhány évig nem követik nagyvizek, így a növényzet tartósan megtelepedhet, s a későbbi árvizekkel szemben is megvédheti ezeket az új formákat.
A szigeteknél jól nyomon követhető volt épülésük tendenciája: A Maroson található szigetek legidősebb fái – így a szigetek legidősebb felszínei is – a folyásiránnyal szemben állnak, míg a legfiatalabb fák a szigetek alsó végénél találhatóak. A keresztszelvények tanúsága szerint a szigetek balról jobbra is egyre fiatalodnak: míg a sodorvonal felé eső partjuk folyamatosan pusztul, addig a másik oldalon folyamatosan épülnek. Ezzel szemben a Dráván a szigetek ellentétes irányban növekednek, amelynek oka a két folyó eltérő üledékszállítási tulajdonságaiban rejlik.
A Maros kiszélesedő szakaszain szigetrendszerek fordulnak elő.
A Maros apátfalvi szakaszán a szigetek folyamatosan vándorolnak, a partba olvadnak, ahogyan ezt a légifotó-sorozat elemzése is mutatja.
A szigetek oldalnézeti képén jól látszik, hogy a folyásirányban a fák egyre fiatalabbak, tehát a szigetfelszín is.
A szigetek felső végét a sodorvonal folyamatosan pusztítja.
A szigetek alsó vége folyamatosan épül, az új felszíneken sűrű fiatal füzes található.
Kisvízkor a sziget végén jól látható a friss hordalékfelhalmozódás. Ugyanakkor ez a kép azt is mutatja, hogy a mederközepi szigetek igen keskenyek, mivel oldalaikat a sodorvonal erodálja.
A szigetek magas zátonyokból születnek, amelyeket a fásszárú növényzet stabilizál kisvízkor.
A szigetépülés pontos ideje megadható a fák korának meghatározásával.
Felhasznált irodalom
Sipos Gy – Kiss T. 2004: Island development and morphological stability on the lowland reach of River Maros, Hungary. Geomorphologia Slovaca 4/1, 52-62.
Gurnell A.M. – Petts G.E. – Hannah D.M. – Smith B.P.G. – Edwards P.G. – Kollmann J. – Ward L.W. – Tockner K. 2001: Riparian vegetation and island formation along the gravel-bed Fiume Tagliamento, Italy. Earth Surf. Proc. and Landforms 26, 31-62.