A pollenanalízis (palynologia) elnevezés a virágpor azon tulajdonságára utal (palynein: szétszóródni, görög szó), hogy a nagy mennyiségben termelődő virágpor szétterjed a levegőben és messzire eljut. A pollenelemzés az egyik legfontosabb módszer a földtörténeti korok növényzetének rekonstrukciójához, mivel a virágporszemek:

− faj specifikusak (a virágporszem alapján az anyanövény faja azonosítható);

− igen ellenállók (a pollen fala sporopolleninből épül fel, ami hosszú szénláncú polimer);

− nagy mennyiségben termelődnek;

− egyenletesebben terjednek el, mint más fosszíliák, így egyes virágporszemek hiánya is információ értékű;

− az üledékből nagy mennyiségben nyerhetők ki.

A pollenanalízis eredményét befolyásoló tényezők

Azt, hogy a növényzetből mely fajok, milyen számban vannak jelen a mikroszkópi mintánkban, nagyon sok tényező befolyásolja, ezért nem szabad feltételezni egy-az-egyben kapcsolatot a minta és az egykori növényzet között (Faegri és Iversen 1989).

Először is a különböző növényfajok különböző mennyiségű pollent termelnek, attól függően, hogy hogyan és mikor történik a beporzásuk. A szélporozta növények jóval több pollent termelnek, mint a rovarporozta fajok, így például az allergiát is okozó kender 70 ezer virágporszemet termel porzónként, míg a rovarbeporzású len csupán 100 pollent. Ráadásul ugyanazon faj egyedei is eltérő számú pollent termelnek, attól függően, hogy az egyed magányos vagy erdőbe zárt (ekkor kevesebb). Egyes fajok pollenjei igen nagy távolságot is megtehetnek, ha nagy szélsebességű időszakban nyílik a növény vagy a pollen különleges repítő-képletekkel rendelkezik (pl. a fenyők légzsákos pollenje).

A pollenek leülepedése főleg szélcsendes időben történik. A virágporszemek leginkább tavi üledékben, mocsarakban őrződnek meg, ugyanis itt az anaerob savas környezet segíti fennmaradásukat. Ezzel szemben talajokban, humuszevő élőlények tápcsatornájában, semleges és lúgos pH-n lebomlanak. Ez a lebomlás szelektív, azaz egyes fajok pollenjei gyorsabban lebomlanak, míg más fajok virágporszemei igen ellenállóak.

Az üledékgyűjtőbe (pl. tavakba, holtágakba) bejutó virágporszem származhat a tó élővilágából, a környező területekről, messzi tájakról (polleneső és folyók által szállított üledékkel), illetve az üledék áthalmozódásával régi korok pollenjei is bejuthatnak a tóba. Azt, hogy ezek milye arányban vannak jelen, üledékgyűjtőnként változik (1. táblázat).

A mintavétel helye és pontossága is befolyásolja a minta pollentartalmát (ami mintavételkor akár szennyeződhet), illetve a minták tárolása majd feldolgozása ugyancsak.

1- táblázat: A különböző méretű tavak üledékében különböző távolságról csapdázzák be a polleneket

A mikroszkópos pollen-határozás

A pollenek azonosításakor figyelni kell a pollen méretére és alakjára, a csíranyílások alakjára, számára és elhelyezkedésére, valamint a pollenfal szerkezetére és díszítettségére. A pollenek azonosítása species (faj), genus (nemzetség) illetve familia (család) szinten lehetséges, attól függően, hogy a növényfajnak hány közeli rokona van, hiszen azok pollenjei is igen hasonlóak (Félegyházi 1997).

A mikroszkóp alatt a mintákban nemcsak polleneket, de moszatokat, spórákat és más növénymaradványokat is láthatunk, amelyek sokszor szintén fontos információt adhatnak a környezetről.

Pollendiagram készítése

A pollen diagramban a különböző mélységből előkerült pollenszemeket ábrázoljuk. Ezt megtehetjük úgy, hogy relatív pollendiagramot készítünk, amikor a minta összpollenszáma = 100 % és az egyes fajok előfordulási gyakoriságuk (%) alapján kerülnek ábrázolásra. Lehet abszolút-értékes diagramot is készíteni, amikor a ténylegesen megszámolt virágporszem számot (db) mutatja a diagram. A diagramban célszerű csoportosítani a fajokat aszerint, hogy fás (AP = Arbor Pollen) vagy lágyszárúak-e (NAP = NonArbor Pollen), illetve hogy vízi (Aqua) növények-e. További csoportosítás is végezhető a fajok élőhelye alapján, így a társulások könnyebben rekonstruálhatók.

Vissza a Pollenanalitikai Laboratórium oldalára