A pollenanalízis által biztosított direkt információ a vegetáció összetételére vonatkozik adott időben és az adott helyen. Így meghatározható az adott időben ott élt társulás (a határozást segítik a karakter-fajok), illetve a társulások egymásutánisága, azaz a vegetáció "mozgása".

Az, hogy mi okozhatta a vegetáció változását, azaz az okok feltárása már az indirekt információ csoportjába tartozik. A vegetációváltozás általános oka a klímaváltozás lehet, de helyi okok is megváltoztathatják a növényzetet: emberi hatás, vulkanizmus, tömegmozgások, szukcesszió és betegségek stb. Azonban az okok feltárásakor vigyázni kell arra, hogy egyszerre több tényező is hathatott és a növényzet lassan reagál bizonyos változásokra.

1. Klímatörténet meghatározása

A pollendiagram alapján adott időszak bizonyos klímaelemeit (pl. tenyészidőszak hőmérséklete, csapadékmennyiség) meg lehet határozni. Ehhez vagy a pollendiagramban található, szűk tűrőképességű fajokat, mint hőmérséklet és csapadék-indikátorokat használjuk, vagy az un. „átfedetéses-niche módszert”. Ez azon alapszik, hogy az egykor együtt előforduló fajok mai elterjedési térképeit átfedetik. A területek metszete egy jóval kisebb földrajzi egység. Ennek időjárási adatait felhasználva az egykori klímaelemek rekonstruálhatók. Azonban a klímarekonstrukciónál – mit minden más következtetésnél is – több dologra is oda kell figyelni: a (1) növényzetet megváltoztató éghajlati faktorok csak részei az éghajlati komplexnek; (2) mindig a "minimum" számít; (3) a hőmérsékletre a növények élesen reagálnak; (4) a csapadékot a hőmérséklettel együtt kell értelmezni; (5) az adatok csak éghajlatilag egységes területre terjeszthetők ki és azt se feledjük, hogy (6) a pollen jelenléte nem feltétlen bizonyítéka annak, hogy a területen élt.

2. Emberi hatások meghatározása

Az emberi tevékenység gyorsan és jelentősen képes átalakítani a növényzetet, ami meghatározza bizonyos geomorfológiai folyamatok sebességét is. Hasonló változások történhetnek klimatikus okok miatt is, de általában indikátor fajok (pl. gyomok) jelzik, hogy itt emberi hatásra történt a változás.

Az erdőirtás az egyik jellegzetes emberi beavatkozás, amelynek célja lehetett építőanyag és tűzifa biztosítása, ez utóbbi igen fontos volt például a fémolvasztáshoz. Ilyenkor a pollendiagramban lecsökken a fás növények pollenszáma, majd szukcessziós lépések sorozatán át regenerálódik az erdő.

Amennyiben a területen intenzív állattartást folytatnak, az erdő regenerációja lelassul (függ a legeltetés intenzitásától), s a legelőkre jellemző szúrós, kemény levelű, kúszó-szárú növények terjednek el (pl. bogáncs, iglice)

A földműveléshez először a fákat és bokrokat pusztítják ki, s helyettük megjelennek a fénykedvelő gabonafélék pollenjei és a hozzájuk tartozó gyomok. Nagy odafigyeléssel az is megállapítható, hogy milyen művelési módot folytattak, az alapján, hogy a gyom mennyire érzékeny mezőgazdasági szerszám által okozott sérülésre. A szántókon illetve hosszú periódusú gazdálkodás esetén a gyomok érzékeny gyökerűek (pl. pipacs, búzavirág), míg ott, ahol kapás földművelés folyik rövid életidejű, kevésbé érzékeny egyéves gyomok fordulnak elő (pl. tyúkhúr, apró szulák, porcsin).

3. Relatív kormeghatározás

Az egyes földtörténeti időszakokban jellegzetes klíma, s az ahhoz igazodó jellegzetes növényzet alakult ki. Jól szemlélteti ezt a holocén fázisok elnevezése is:

preboreális: fenyő-nyír

boreális: mogyoró

atlantikus: tölgy

szubboreális: bükk I.

szubatlantikus: bükk II.

Amennyiben az adott növényzetet illetve a hozzájuk tartozó, egyes fázisokra jellemző indikátor fajokat megtaláljuk, a minta kora meghatározható. Sőt, a kor akár hozzávetőlegesen meg is adható, hiszen a fenti fázisok az abszolút kronológiába illesztettek (pl. ¹⁴C, OSL)

Vissza a Pollenanalitikai Laboratórium oldalára